2011. december 6.

Paradigmaváltás az olvasástanításban


November 29-én a városháza nagyterme zsúfolásig megtelt az országból érkező tanítókkal és logopédusokkal. A Budaörsi Kistérség, a budaörsi önkormányzat és a Herman Ottó Általános Iskola és Budaörsi Logopédiai Intézet rendezvénye a Logopédiai Intézet innovációját mutatta meg: az olvasás tanításakor a gyermek és a betű közé hidat feszítenek ki zenéből, zörejből.

A rendezvényt dr Csutoráné, dr Győri Ottilia, a BTT Polgármesterek Tanácsának elnöke és Wittinghof Tamás, városunk polgármestere nyitotta meg azt követően, hogy a konferenciastáb két tagjavezényletével a résztvevők izgalmas ritmusokra épülő tapskórusa köszöntötte őket.

Dr Salné Lengyel Mária logopédus szakértő, a Fejlesztő Pedagógia című szakfolyóirat főszerkesztője ágyazott meg a módszerhez, amikor felvezető előadásában beszélt a betűtanulást kezdő gyermekek pszichés sajátosságairól. „Kicsi vagyok, székre állok – de attól csak magasabb lettem, idősebb nem”- kiáltják felénk az óvodából iskolába térő gyerekek. A pedagógiai módszereket tehát nekik kell megfeleltetni.

Ezt követően ismertették zenezörejes mesefolyamos módszerük lényegét az alkotók, Ványi Ágnes, a Budaörsi Logopédiai Intézet vezetője és Szűcs Antal Mór, a BLI logopédusa, amatőr zenész, az ELTE pszichológus hallgatója.

A betűtanítás időszakában a Meixner módszerbe integrálható zenezörejes mesefolyam érzelmileg érdekeltté teszi a gyermekeket a betűk elsajátításában. A kialakuló érzelmi motiváltság pedig tanulási motivációvá alakul.

Az alkotók módszerükkel bebugyolálják az elsős gyereket a zenezörejes betűmesék és azok továbbélésének szövetébe. Az alkalmazó tanító nénik pedig saját egyéniségükre szabva mondják el az osztálynak a 21. századra hangolt, ám mitologikus szerkesztésű történeteket. Aztán a mesék továbbéléseként ragyogó karmesterekként vezénylik a gyermekek kórusát, hogy az olvasás óra igazi öröm, játék, mesezene legyen. Hogy olyan élményeket kapjanak, amelyek végig fenntartják érdeklődésüket az olvasástanulási folyamatban.

Láttató,” hallató” előadás volt, pont, mint a kis elsősök olvasás órái. Mint a tanító nénik a gyerekeknek, úgy mesélték el nekünk is az előadók, hogyan született meg az eljárás, hogyan formálódott a mai, immár 19 pedagógus által alkalmazott változata.

Közben a hallgatóság zenélt, „zörejelt” együtt, és megélték, hogy egyszerű zajokból, két tenyér csattanásából, vagy akár a konferencia résztevőinek különböző intenzitással kimondott neveiből milyen nagyszerű kórusmű születik. No persze, nem a hagyományos értelemben.

Az alkotók – tudtuk meg- arra törekedtek, hogy a zenezörej módszer alkalmazásához és élvezetéhez se a pedagógus, se a gyermek részéről ne legyen szükség zenei előképzettségre. Felhasználva azonban a világ tágan értelmezett zeneiségét, az egyszerű hangszerek hangjaiból és a fizikai világ zajaiból/zörejeiből mégiscsak megszülessen egyfajta zenei katarzis, amelyet az osztály saját maga hoz létre.

A tízórai szünetet követően a konferencia a Kollektív Alternatív Zeneműhely tanárai, Lee Olivér, Sánta Kristóf, Szontagh Gusztáv és Szűcs Antal Mór igazi zenei élményt nyújtó gitárjátékát hallgatta. Vastaps volt a jutalmuk.

Aztán újra a zenezörej és a mese birodalma nyílt meg, mert következtek a tanító nénik, akik elmesélték a módszerhez fűződő viszonyukat. Elmondták, hogyan használják a módszerlehetőséget, s ki miért szereti. Videó bejátszások támasztották alá mindazt, amit mondtak.

Megható, vidám, gyakorta kacagtató, olykor elgondolkodtató képi információkhoz juttatták a közönséget, amelyek mind a módszerhez vittek közelebb. Bemutatták néhány mese hősét is: Au Tónit, aki a t, Sihu Hubát, aki a s, Moto Rozit, aki a r, Bubo Rékát, aki a b hangot-betűt hozza el a gyerekeknek.

A tanító nénik pedig, akik elvitték a hallgatóságot a betűmesék izgalmas birodalmába: Farkas Diána, Galambosné Fejér Gabriella, Keksz Ernőné, Ircsi néni és Vitai Anikó a Hermanból, Bartos Zoltánné, Anna néni a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskolából, Pásztornickyné Kelemen Anna és Ujváriné Sipos Katalin a budaörsi 1. Számú Általános Iskolából.

A konferencia zárásaként Turcsik Viktor, a Herman igazgatója beszélt, aki szerepek torlódásából éli meg a módszert. A zenezörejes módszert ugyanis igazgatóként, pedagógusként és édesapaként is figyeli. De mindhárom minőségében hiszi, hogy az élvezetes tanulás, a szinte önkéntelen tanulási folyamat eredményeként elsajátított ismeretek jelentik az igazi, könnyen előhívható és konstruktívan felhasználható tudást. A pedagógiának pedig arra kell törekednie, hogy gyakorlata kiszolgálja a gyerekek pszichés igényeit.

„Ha kell, sátorban is tudjunk iskolát csinálni” – ez volt előadása kulcsmondata. A szakmai tudás, a rátermettség és a szeretet elő tud hívni olyan módszereket, amelyek a legegyszerűbb környezetben is működnek. A zenezörej módszert ilyen lehetőségnek tartja, és reméli, hogy nincsenek messze attól, hogy az országban sok-sok kis elsős osztályába kopogtasson be Sihu Huba, magával hozva az üres benzintankkal mozgásképtelen Au Tónit, és kezdetét vegye a gyerekeknél az izgalmas, fordulatos mesezene kaland, amelynek vége az olvasni tudás becses kincse.

A cikk a www.budaorsinaplo.hu oldalról származik.