HANGULATMESÉK

AZ OLVASÁS MESÉS ELŐKÉSZÍTÉSÉREE
Társszerzőnk: Sándor Krisztina - pszichopedagógus

A XXI. század ontja a betűimpulzust a gyermekekre, ezért az első osztályosok fele valamilyen szintű „betűélménnyel” érkezik az iskolába (széles a skála: az értő olvasástól a néhány betűt ismeretéig). Sokan azonban még nem érdeklődnek az olvasás iránt, közülük többen a későbbiekben olvasási nehézséggel kell, hogy megküzdjenek. Főleg ezen gyerekek számára lehet hasznos fejlesztő- és prevenciós program a Mesezene módszer óvodai egysége. A program azonban az olvasás iránt már érdeklődést mutatóknak is hasznára válhat, mivel mesére, játékra, szórakozásra, zenélésre épít, ezáltal nem osztja meg a közösséget. Nem kell szétválasztani a betűismerettel rendelkezőt a nem rendelkezőtől, mindenki együtt élhet, együtt játszhat, annyit csipegetve az elé tárt „mesezenés svédasztalról”, amennyire szüksége van.

A Mesezene óvodai modulja nagycsoportosok számára biztosít célzott olvasás előkészítést érzékenyítés (nem tanítás) keretei között. A gyerekek mesevilágban kalandozva ismerkedhetnek meg a magyar nyelv izolált fonémáival. A történetfolyam könnyen befogadható módon különíti el a mássalhangzó-magánhangzó alapkategóriákat. Fantáziavilágban mozgó aktív játék közben éreznek rá az olvasási folyamat alapját jelentő graféma-fonéma kapcsolatra. Ekkor még a grafémákat piktogramok helyettesítik: színes, arckifejezéssel rendelkező lufiarcokként jelennek meg a magánhangzók, játéktárgyak képében pedig a mássalhangzók. A fantáziavilág keretein belül gyakorolhatják a gyerekek az olvasástanulási folyamat egyik legnehezebb mentális műveletét, az összeolvasást, azaz két betű/piktogram egységben szemlélését.

A meséket úgy fogalmaztuk meg, hogy történeteik által a konkrétumok szintjére helyezzük azokat az absztrakt intellektuális folyamatokat, melyeknek a sikeres olvasástanítást feltétlenül kísérniük kell. A kis óvodások olyan nyelvi képességek birtokába kerülnek, melyek az iskolába lépve akkor is könnyedebbé teszik majd számukra a fonéma és a graféma elhelyezését az olvasás-írás logikai rácsán, ha oda bármiféle betűélmény nélkül érkeztek meg. Az emberi érzelmek fókuszba állításával pedig nem mellékesen a személyiségfejlődésre szeretnénk pozitívan hatni. Azzal, hogy beszélünk az érzelmeinkről, talán fel is szabadítjuk azokat, adott esetben pedig megtanuljuk kezelni is őket. A meséket igyekeztünk humorral átszőni.

A magánhangzókat érzelmekhez kapcsoljuk. Ezeket az érzelmeket jelenítik meg a lufik. A lufik szeretett, kedves játékaink, ráadásul karakteres arckifejezést kapva rögtön fejjé tudnak válni.

Minden lufinak az érzelmeket egyszerűen, de egyértelműen kifejező arca van (az arcok piktogramszerűek, a későbbi játékok során a gyerekek is könnyen le tudják rajzolni őket).

Az arc rendkívül fontos eleme a száj, aminek a formája követi a lufi hangjának ajakartikulációját. Tehát egy lufi legalább 3-szoros megerősítése egy hangnak: a meghatározott színe, az arckifejezése és az ajakartikulációja, és természetesen a hozzá kapcsolódó érzelem által.

„a” FIGYELEM
„ü” DÜH
„e” ÉRDEKLŐDÉS
„i” KACAGÁS
„á” FÁRADTSÁG
„ö” FÁJDALOM
„ú” IJEDTSÉG
„ó” CSODÁLKOZÁS
„é” MOSOLYGÁS

A mássalhangzók hangot adó játéktárgyak hívóképével jelennek meg, összhangban a meixneri hívóképekhez összeállított mesefolyam főszereplőivel, ezzel érve el, hogy a Mesezene két tanéven átívelő, komplex endszerré válva oltalmazza a gyermekek írásbeliségének kialakulását.

„m” Medve Ede
„„s” Sihu Huba
„k” Kakaska
„n” Nénó Zénó
„v” Vau Vali
„t” Au Tóni
„g” Gág Ági
„d” Dibi Dob
„sz” Kígyó Sziszi

Óvoda-iskola átmenet

A módszer óvodai és iskolai moduljának összekapcsolódása esetén a hatámechanizmus terebélyesedik. A Mesezene azon kevés pedagógiai módszerek közé tartozik, amely úgy ível át az óvoda-iskola átmeneten, hogy nem merül ki az óvodáskori képességfejlesztésben, hanem konstans mesefolyamot biztosítva az ismerős karakterekre, ismerős játékokra építve igyekszik mind kognitív, mind emocionális szempontból megkönnyíteni az intézményváltást.